A múlt hónapban elmentem egy soproni plázába, mert be kellett vásárolnom, mozizni akartam és egy kicsit körülnézni, csavarogni. Mindent megvettem, amit akartam, élelmiszereket, tisztítószereket, pár új inget és egy új mikrohullámú sütőt is kellett vennem. Levittem a mélygarázsba a bevásárlókocsit, bepakoltam az autómba, majd visszamentem a mozi részhez és úgy kértem jegyet, hogy csak annyit mondta, a legközelebbi filmre szeretnék beülni. Mindig is ki akartam próbálni ezt, hogy előzetes nélkül, minden infó nélkül egy random filmre beülök. Így is tettem, és már az szimpatikus volt, hogy a kedvenc zeneszámom volt a főcímdal. Egyébként maga a film is jó volt nagyon. Azért tetszett különösen, mert gondolkodni is kellett hozzá, nem csak bambán nézni, mint Rozi a moziban.
Nagy hatással volt rám a film, nagyon tetszett, főleg a zene miatt, amiről már meséltem, hogy a kedvenc számom volt az. Miután végeztem a mozival, elkezdtem a maradék kólámmal mászkálni a plázában és figyelmes lettem egy új üzletre, egyből meg is néztem mi lehet az. Mivel viszonylag ritkán, körülbelül 3-4 havonta járok plázába, így lehet annyira nem is volt új üzlet, csak nekem az. Az üzlet egy fürdőszobákra specializálódott bolt volt, ahol legfőképp fürdőszoba csempe ötletek voltak a kínálatban.
Most jön a történetem lényege…
Pontosan az a zene szólt az üzletben, ami a filmben is volt, és amire mondtam, hogy az a kedvenc számom. Szerintem mondanom se kell, időztem még az üzletben egy ideig. Egészen pontosan zárásig ott voltam, este 9 órakor mentem el, de nem akárhogy. Vettem új csempét a fürdőmbe és fel is rakják nekem majd. Mivel kicsit különlegesebb csempét választottam, ezért várnom kellett, hisz a boltban csak pár, kiállítási darab volt.2 hét múlva meg is jött az import fürdőszoba csempém és rá pár napra fel is rakták. Választottam mellé egy új kádat is, ha már ott jártam.
Mivel Ausztriában dolgozom, így simán megtehetem ezt. Ausztriában egyébként felszolgálóként dolgozom szezonokat, így a fizetésem sem kevés, a felszolgálók különösen jól keresnek, és ugye még jattot is kapnak. Nem akarok hencegni, de 2000 eurós nettó havi fizetés az elég jó, plusz a jatt, amit kapunk még. Na de ne is beszéljünk többet a piszkos anyagiakról. Inkább mesélek magamról, azt úgyis szeretem.
Ábelnek hívnak és Sopronban élek, Bécsbe járok dolgozni már 4. éve felszolgálóként, ahogy azt már említettem előtte. 34 éves vagyok, világ életemben felszolgálóként dolgoztam, de úgy érzem, kezdek kicsit beleunni. Nagyon erősen gondolkozom a váltáson, csak egyelőre nem tudom, hogy mi is az, amit szívesen csinálnék, ezen még gondolkoznom kell, nem szabad ilyen horderejű döntéseket gyorsan meghozni.
Visszatérve a fürdőszobához…
Miután megvettem ezt a lakást, tudtam, hogy rá kell majd költenem, mert eléggé lepukkant volt. Szépen lassan újítgattam. Először a konyhát, utána a nappalit és a hálószobát rakattam rendbe. Vettem új bútorokat és festés is volt, mert ilyen iszonyú élénk színek voltak mindenhol, nagyon bántotta az ember szemét, ahogy belépett a lakásba. Én inkább finomabb színeket válogattam össze, ami barátságossá, modernné és összhangossá teszi a lakásomat.
Azért elég durva, ha így visszakanyarodunk, hogy először elmentem plázába, hogy bevásároljak, utána pedig moziba és a zene végig ott csengett a fülemben, ami pedig arra ösztökélt, hogy vásároljak az üzletben, újítsam fel a fürdőszobámat. Kicsit már-már ijesztő belegondolni, hogy minden mennyire hatással van ránk és a döntéseinkre. Például a zene. Olyan hangulatba hozott, hogy jó döntésnek gondoltam azt, ha veszek csempét és megcsináltatom a fürdőszobámat és azon nyomban aláírom a szerződést a céggel.
Pont a legjobb barátom mesélte, hogy neki is sokszor játszott nagy szerepet az életében a zene. A feleségével például úgy jöttek össze, hogy épp hallotta Béla, ahogy Évi dúdolja a kedvenc számát. Teljesen le volt döbbenve, mert kevesen ismerik azt a számot, de Béla rögvest felismerte. Leszólította, majd egyből megvolt a közös téma és elkezdtek beszélgetni, majd első randin, mit ad Isten, koncertre mentek. Pont ennek az együttesnek a koncertjére, akiktől származik mindkettőjük kedvenc száma, ami ma már a közös számuk és együtt dúdolják.
Bélával történt ám más zenével kapcsolatos eset is. No meg vele mindig történik valami, sose untat, mindig van mesélnivalója.
A másik sztorija az volt, hogy autóvásárlás előtt volt. Rengeteg autót megnézett, persze használtat, hisz első autónak nem is kellett új. Mindegyik kocsival volt valami gond, valami mindig sántított vagy nem úgy volt, ahogy megállapodtak. Persze, ilyen a használtautó piac, de azért pofátlanok ne legyünk, legalább ne feltűnően. Na, mindegy, nem is ez a lényeg. Béla elment megnézni egy 13 éves, 105 lóerős, 1.6-os, benzines, fekete, olasz csodajárgányt. Igazi mágnes volt az az autó. Vonzotta a csajokat, Bélának nem is volt soha gondja ezzel a dologgal. Három ajtós, ültetett, sötétített üvegű sportos kis autó volt, ami ment, mint a golyó. Elég volt hozzáérni a gázhoz és azonnal 100-ra repített. Na, most ezt az autót úgy vette meg Béla, hogy semmit nem talált a kocsin, de elment a kedve az előzőek miatt és ezt sem akarta megvenni, pedig jó vétel volt. Erre fel, mi történik. Béla beleül és gyújtást ad rá. A rádió bekapcsol, és Béla száma megy a rádióban. Ez volt az első jelenség, ami a zenével kapcsolatos és befolyásolt egy nagyobb döntést, csak úgy, mint amikor Évivel megismerkedtek. Naná, hogy Béla kapcsolt és azonnal megvette az autót. Tudta, hogy ez nem véletlen, ez egy jel, és be kell váltania ezt a dolgot. Ezután nem volt kérdés az Évivel való találkozás kimenetele. Egyből eszébe jutott a kis olasz fenevad, ami az első autója volt, így Évinél sem volt semmi kétsége és milyen jól járt mind a kétszer. Bár remélem, azért az Évit nem adja el, csak mert öreg és sokat fogyaszt!
A lényeg, hogy mindig fontos az, hogy a szívünkre hallgassunk, ezen kívül érdemes nyitott füllel is járni, hisz sosem lehet tudni, hogy egy új fürdőszoba lesz a vége, egy új autó, vagy akár egy új fejezet az életünkben, egy házastárs.