A zenekarokról gyakori sztereotípia, hogy a tagjai elég zűrös alakok. Sokan úgy képzelik, hogy a bandatagok a koncertek után állandóan buliznak, közben pedig jókat isznak, illetve drogoznak. Ezzel ellentétben például az informatikusokról az az általános előfeltevés, hogy rendkívül visszafogott, zárkózott, otthonülős emberek, akik sosem járnak bulizni, inkább bezárkóznak egy sötét szobába a számítógépükkel.
Ezeknek az elképzeléseknek az általánosíthatóságát én azonban meg tudom cáfolni, ugyanis több barátom is van, akik zenekarokban játszanak. Mindannyian teljesen szokványos srácok, nem züllött arcok, sőt van köztük olyan is, aki egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, és nyilvánvalóan nem drogozik. Ezzel szemben az egyik informatikus barátom, Emil egy hatalmas partiarc, minden bulin ott van, sosem marad le semmiről.
Emillel rengeteg buliba mentünk már együtt, de az utóbbi időben egyre rosszabb társaság, mivel egyre többet iszik. Korábban is fogyasztott alkoholt a bulikban, de nem ilyen mennyiségben. Napközben nem sokszor találkozunk, de mostanság ha összefutunk, szinte mindig ittas állapotban van.
Tegnap felkeresett a barátom családja, akik közölték velem, hogy meggyőződésük, Emil alkoholista. A véleményük nem lepett meg, de mégis rosszul érintett. Az utóbbi időben bennem is hasonló gondolat kezdett kialakulni, de nem akartam bevallani saját magamnak sem, hogy ez a helyzet, próbáltam nem meglátni a gondot.
Emil családja azért vette fel velem a kapcsolatot, mert szerintük nagy hatással vagyok a fiúkra. Emiatt arra kértek, hogy beszéljem rá Emilt, hogy az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központ segítségét vegye igénybe, hagyja, hogy segítsenek. A szülők elmondása szerint sok időt fordítottak rá, hogy találjanak egy hatékonynak tűnő központot, de végül sikerült. A központ munkatársaival már fel is vették a kapcsolatot, bármikor tudják Emilt fogadni, már csak el kell érni, hogy ő is akarja ezt.
Nyilvánvalóan pozitívan reagáltam a megkeresésre, megnyugtattam őket, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy Emil végre józan legyen. Első körben felkerestem a felepulok.hu weboldalt, az említett központ internetes oldalát, hogy pontosan tudjam, milyen kezelésről van szó, mire kell rábeszélnem a barátomat.
A honlapon rengeteg információt ismertetnek, így elég részletes betekintést nyerhettem a központ által preferált kezelési formába. Megtudtam, hogy a Minnesota-modellt követik, ezáltal próbálják sikeresen kezelni a függőségben szenvedő ügyfeleiket. A modell egy Amerikából származó, eredetileg bentlakásos, több hónapos terápiás program. Mára már több változata is van, hiszen például az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központban 28 napra kell bevonulniuk az alkoholistáknak. Ez azonban nem minden páciensnél szükséges, a szakértők előzetesen felmérik az egyének állapotát, és csak ezután döntenek róla, hogy be kell-e költözni a központba. Tehát kezdetben Emilt csak arra kell rávennem, hogy menjen el egy konzultációra.
Ha mégis be kellene mennie a központba, szerintem az sem lenne akkora tragédia, hiszen a képek láttán úgy gondolom, hogy igazán jó körülmények között lakhatna. Az a 28 nap pedig nagyon hasznos lehetne, mivel ezalatt a betegek lépésről lépésre sajátítják el a tartós, derűs józansághoz szükséges módszereket.
A családdal ebben az időintervallumban is találkozhat a beteg, ugyanis hétvégente szabadon meg lehet látogatni. Ezeken a hétvégéken nem csak a függő személy kap kezelést, hanem a családtagok is. A hozzátartozók ingyenes pszichoedukációs előadáson és konzultáción vehetnek részt, amely által bevonódnak a felépülés folyamatába és a későbbiekben segítségére lehetnek a beteg családtagnak. Erről Emil szülei is meséltek, amikor nálam jártak. Ők ezt természetesen szívesen vállalnák, mindent megtennének azért, hogy a gyermekük jól legyen.
Az effajta családi támogatásra szüksége is van a függőséggel küzdő személyeknek, ugyanis a felépülés családi projektként tud működőképes lenni, így lehet hosszútávon megtartani a józan életvitelt. A sikerhez az egész családnak meg kell újulnia, mivel csak így lehet egy jól működő, függőségektől mentes életet kiépíteni. A teljes családnak meg kell tanulnia, hogy mik azok a módszerek, amiket alkalmazniuk kell ahhoz, hogy Emil nehézségeit enyhítsék. Nyilvánvalóan ez egyre könnyebben fog majd menni, és idővel teljesen természetessé válik.
Az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központ internetes oldaláról meglepő információkat is beszereztem. Megtudtam, hogy a Minnesota-modell szerint a szakemberek a felépülési folyamat során nem csak az orvosi ismeretanyagra támaszkodnak, hanem túlnyomó részt saját élményű, felépülésben lévő önkéntes vagy fizetett munkatársak segítségét is igénybe veszik. Ez engem nagyon meglepett, mivel még sosem hallottam ilyen típusú kezelésről. A meglepetés azonban rendkívül kellemes volt, kifejezetten szimpatikus számomra ez a kezelési forma. Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb hatással lehetnek a függőkre azok a személyek, akik tudják miről beszélnek, akik szintén megtapasztalták a leszokással járó nehézségeket. Így barátokként tudják megbeszélni az élményeiket, miközben a leszokó félben lévő látja azt, hogy valóban meg lehet csinálni, van remény.
A Minnesota-modell hatékonysága bizonyított. Amerikában szinte mindegyik kezelőintézmény ezt a módszert alkalmazza már, de Magyarországon is egyre népszerűbbé kezd válni. Ezt nem csodálom, hiszen sokkal inkább emberközpontúnak tűnik ezáltal a központ. Amikor oda kerül a sor, hogy megpróbálom meggyőzni Emilt, biztos fogok neki erről is beszélni. Remélem rá is akkora hatással lesz az információ, mint rám.
Ha valóban sikerül a barátomat meggyőznöm, a központ munkatársainak először abban kell majd segíteniük, hogy Emil felismerje a betegségét. A szülei elmondása szerint hiába beszéltek vele erről, nem vallotta be, hogy gondja van az alkohollal, valószínűleg még ő sem ismerte ezt fel. Ez a nehéz a dologban, hogy nem veszi észre, hogy alkoholista, emiatt várhatóan hallani sem akar majd a központról. A szülei viszont nagyon bíznak benne, hogy ha már nem csak ők fogják neki ezt mondani, hanem én is, akkor rájön, hogy valóban baj van.
A központban található szakemberek miután segítenek az ügyfélnek felismerni azt, hogy segítségre van szüksége, természetesen folytatják a kezelést. Megmutatják a betegnek, hogy pontosan miket kell megváltoztatnia ahhoz az életvitelében és gondolkodásában, hogy tünetmentesen tudjon együtt élni függőségével. Ez így egyszerűnek hangzik, de valószínűleg nem az. Szerintem Emilnek viszont menni fog. Nem tudom elképzelni, hogy egy lecsúszott, alkoholista ember legyen belőle egész életében, hiszen olyan okos, intelligens, annyi jó dolog történhetne vele. Bízom benne, hogy fog is.
Az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központ internetes oldalán a betegek visszajelzéseit, a kezelés utáni véleményüket is közölték. Ezek mind arról tanúskodnak, hogy a kezelés hatékony és emberséges. A leírt történetek nagy hatással voltak rám. Azt hiszem, hogy ezekből néhányat Emilnek is meg fogok mutatni. Ezek is kifejezetten jók lehetnek a motiváció növelése érdekében.
Remélem, hogy Emilnek sikerülni fog leszoknia az alkoholról és újra az az ember lesz, aki régen volt.
Az ismertettek tudatában is kijelenthető, hogy a sztereotípiák nem állják meg a helyüket: nem minden zenész züllött és nem minden informatikus zárja be magát a sötét szobába a számítógépével. Pedig mennyivel jobb lett volna, ha Emil barátom ezt teszi.