Lánybúcsú a Balatonon egy régóta várt koncert helyett

A barátnőimmel nagyon sok a közös vonás bennünk. Mindamellett, hogy az érdeklődési köreink is igen hasonlóak, még a zenei ízlésünk is nagyjából azonos, vagyis nincs olyan, hogy ne tudnánk megegyezni, mi szóljon amikor mondjuk összegyűlünk valamelyikünknél egy kicsit bulizni, beszélgetni. Egyelőre még csak az egyikünk döntött úgy, hogy igent mond a nagy kérdésre, bár az is igaz, hogy még csak neki tette fel a barátja. Szóval a lényeg, hogy házasodni készült, mi pedig kötelességünknek éreztük, hogy egy feledhetetlen lánybúcsú minimum dukál a jeles alkalomra. És mit ad a sors? Hát nem pont akkorra jelentette be az itteni koncertjét a menyasszony kedvenc zenekara? Ennél nagyobb pechünk nem is tudom, hogy hogy lehetett volna.

Ez a zenekar emlékeim szerint még soha nem járt Magyarországon, a menyasszony pedig annyira odavan értük, hogy szabályosan megőrült, amikor megtudta, hogy jönnek. Ezzel csak az volt a nagy probléma, hogy pont arra a pár napra tudtuk csak megszervezni a lánybúcsút, mert hát valljuk be, mindannyian dolgozunk, mint a güzü, nem tudunk zsonglőrködni a szabadságunkkal. Kénytelenek voltunk felhívni a házasulandó barátnőnk figyelmét is erre, vagyis, hogy pont arra az időre terveztük a búcsúztatását, kicsit összetört szegény. Nem is gondoltam volna, hogy valami ennyire betehet a terveinknek, erre tessék. A többiekkel egyetértettünk abban, hogy mindenképpen valami olyasmit kell összehoznunk, ami feledteti szegénnyel a látszólagos veszteséget, de itt jött a következő nagy talány: mi képes erre, ha egyáltalán van ilyen? össze kellett dugnunk a fejünket, és sürgősen kitalálni valamit, mert így egyenes úton haladtunk a biztos katasztrófa felé. Azt nem mondhatjuk neki, hogy ugyan, jönnek ezek még ide, mert hiszen ki tudja?

Így végül kénytelenek voltunk elkezdeni ötletelni. Az egyikünk létrehozott egy közös beszélgetést, ahová mindenki ötletszerűen hozzáadhatta, ami eszébe jut, vagy amit talál. Került elő minden a szabadulószobától kezdve a borkóstolón át a kocsmatúráig, azonban a dobogót egyik sem közelítette meg. Egyik este aztán megtörtént a csoda: az addigi legpasszívabb barátnőnk előállt a nyerő ötlettel: belinkelt nekünk egy Balatoni hajótúrákkal és rendezvényekkel foglalkozó programszervezőt, akik lánybúcsú alkalmából is szerveznek magánvitorlázást korlátlan fogyasztással és kedvezményes belépőkkel a környékbeli szórakozóhelyekre! Ez egyszerűen zseniális! Nem elég, hogy hajóra szállhatunk ahányan csak vagyunk, de mellette még a buliról sem kell lemondanunk, mert adnak a vitorlás mellé tapasztalt kapitányt is! És egyáltalán nem volt olyan drága, mint amire számítottam! Olyan szinten vállalható áron hozzák a szolgáltatásukat, hogy egy minimális pluszt mindannyian hozzáadva a barátnőnk költségét is ki tudtuk hozni, hogy neki, mint ünnepeltnek egy fillért se kelljen költenie! A tervünk tökéletes volt!

lánybúcsú

Felvettük a kapcsolatot a céggel, és mákunk volt, mert pont volt szabad időpont arra a napra! Végre valami pozitív is történt, nem csak a pech folyton. Végül bánatosan ugyan, de a menyasszony is ráállt, hogy velünk tartson, ha már ennyit dolgoztunk az ügyön. Amikor eljött az idő, leutaztunk, és megjelentünk a találkahelyen. Az egész napos csomagra fizettünk be, hogy biztosan kellőképpen ki tudjuk élvezni a dolgot, és tudjátok mit? Olyan jó is lett, mint amilyenre terveztük! Délelőttől késő délutánig kint voltunk a Balatonon, napoztunk, beszélgettünk, buliztunk, és elképesztően jól éreztük magunkat! Ha a lánybúcsú nem sikerült volna ennyire jól, akkor biztosan nem írnék róla ilyen vidáman, hiszen a kudarcaira senki sem büszke, de ez tényleg frenetikusra sikerült! Miután kikötöttünk, megbeszéltük, hogy hol folytatjuk az este hátralévő részét. Egyik szórakozóhelyről mentünk a másikra, és a barátnőnknek kiterveltünk egy csomó jópofa feladatot is! Szalagja meg koronája is volt, hogy mindenki egyből lássa: itt bizony lánybúcsú van folyamatban, senkinek eszébe se jusson rárepülni a menyasszonyra!

Végül annyira jót buliztunk, hogy a szállásunkra is alig találtunk vissza. A hazaút ennél fogva elég csendesen telt, többnyire a vonaton is szundikáltunk. De édes fáradtság volt ez, mert ennyire jól sikerült a lánybúcsú, és a menyasszony barátnőnk is azt mondta utólag, hogy teljesen el is felejtkezett a koncertről. Végül egyáltalán nem bánta meg, hogy velünk jött. Bevallotta, hogy a velünk töltött időt akkor is fontosabbnak tartaná, ha maga a kedvenc énekese kopogna be hozzá egy együtt töltött délutánra. Egész megható, hogy ilyen mélyen meghatotta a dolog. Már az elején sejteni lehetett, hogy nagy durranás lesz ez a lánybúcsú, de hogy mindannyiunknak egy ilyen örök életre szóló élmény lett a vége, arra senki sem gondolt.