Már megszoktam az elmúlt fél év során, mióta az ,,új” albérletemben lakom, hogy a hétvégéimen nem érdemes fent maradnom a fővárosban, jobban járok, ha haza megyek az otthonomba a kis családomhoz, feltéve, ha aludni is szeretnék a hétvégén.
Erre az alapszükségletre, az alvásra természetesen vágyom és mivel a hétköznapok folyamán nem mindig adódik alkalmam arra, hogy kipihenjem magam, ezt egyedül a hétvégéimen tehetném meg.
Sajnos, mint említettem is, erre mostanában nem volt alkalmam.
A sztori a következő.
A mellettem lévő lakásban péntektől vasárnapig szól a zene, de olyan félelmetes hangerővel, hogy a saját gondolataimat nem hallottam, elaludni meg körülbelül a lehetetlenséggel volt egyenlő ebben a zajban, pedig én erre általában nem vagyok érzékeny, de azért mindennek van határa.
A múlt hétvégén azonban kivételesen fent maradtam a kis zugomban, újabb esélyt adva és reményeket fűzve az alváshoz, hogy megérje megspórolni egy újabb vonatjegyet, mert azért mindenki tudja, hogy az IC-re hely és pótjegy váltása is kötelező, ahogy hangzik az ismerős mondat és a jegy mellé az a párszáz forint is egy lényegesebb kiadás, ha minden héten megismétlem.
A minap azonban fáradtan estem be az ágyba.
És reggel arra lettem figyelmes, hogy aludtam és aludtam és nem az ordító, szomszéd ízlésének megfelelő zenére ébredtem fel, az amúgy álmatlan éjszakámból.
Frissen, kipihenten ballagtam át a szomszédba, hogy elsőként megköszönjem, hogy végre hagyott hétvégén is aludni, másrészt meg, hogy megkérdezzem, hogy mi történt, hogy csendben volt.
Még az is felmerült a fejemben, hogy valami baj lehet, mert az elmúlt félévben tényleg egy alkalmat, egy olyan hétvégét sem tudok felidézni, amikor nem szólt volna a zene.
Persze az is előfordulhat, hogy amikor én hazamentem, konkrétan, hogy aludjak, akkor egyszer sem hangoskodott a Jóska.
De ezt már nem fogom megtudni.
Tehát, kis kétségbeeséssel, egy kis érdeklődéssel, ugyanakkor rengeteg energiával átmenten a folyosó túloldalára, hogy személyesen is meggyőződjek róla, hogy minden rendben a szomszéddal, és, hogy mi az oka ennek a kellemes és oly váratlan meglepetésnek, hogy hagyott aludni egy pénteki napon.
Legalább háromszor csengettem, mire végre ajtót nyitottak nekem.
A Jóska hatalmas elégedett vigyorral üdvözölte személyemet, de láttam rajta, hogy elég fáradt annak ellenére is, hogy feltehetően az elmúlt fél éve első olyan hétvégéje volt, amikor talán ő is pihent, aludt és nem hajnalig hallgatta a jobbnál jobb slágereket.
Beinvitált a lakásba és minden szobában körbevezetett.
Furcsának éreztem a dolgot, mert már jártam nála és semmi feltűnő változást nem tapasztaltam.
Megkínált egy csésze kávéval, de hatalmas boldogsággal és frissességgel töltve elutasítottam.
Ma reggelre nem kell nekem kávé.
Elkezdtünk, mint régi, ( ha egy fél évi ismertséget lehet réginek nevezni) jó ismerősök, szomszédok, barátok beszélgetni, aztán végre valahogy rátértünk a lényegre.
Igazából engem csak ez foglalkoztatott.
De Jóska továbbra sem mondta el, hogy mi volt este, egyre csak terelte a témát, majd besétált a nappaliba, én meg követtem.
Megállt a terasz ajtó előtt és elégedetten nézett kifelé az üvegen, szemlélte a tájat.
Csak ennyit mondott, én pedig egy pillanat alatt megvilágosodtam.
Utána elmesélt nekem mindent ezzel kapcsolatban; eredetileg a fűtés miatt csinálta, hogy ne eressze ki a meleget a lakás, ha már befűtött, (tényleg nehéz lehetett feltekerni azt a radiátort, de természetesen megértem, az ablakszigetelési árak meg teljesen megfizethetők a napjainkban), de utána rájött, hogy nem csak saját magának akar jót, nem akarja többé megkeseríteni a hétvégi zenei kirohanásaival a szomszédok életét.
Ez alapján úgy döntött, hogy olyan szigetelést választ az ablakai meg a teraszajtó helyére, ami nem csak, hogy a hideget nem engedi be, hanem még hangszigetelő funkcióval is bír egyben, egyszerre.
Ebben a döntésében természetesen rögtön támogattam volna.
Ha előbb tudom, hogy problémái vannak a meleg megtartásával a lakásában, már rég megpróbáltam volna beszélni vele erről a megoldásról, a szigetelésről.
Elégedetten és boldogan tudatosítottam vele a dolgot, hogy nagyon jó döntést hozott és, hogy valószínűleg nem csak én magam, hanem az egész lépcsőház boldogabb lesz mostantól kezdve e-miatt az újonnan felszerelt nyílászárók miatt.
Azóta nem kell hazajárnom minden egyes hétvégén és teljesen ki tudom pihenni magam a péntektől vasárnapig tartó időtartamban is.
Körülbelül az életemet változtatta meg ez a szigetelés.
Megjegyzem az én lakásomban is melegebb van azóta és elgondolkoztam azon is, hogy lehet, hogy én is csinálok valami hasonló projektet a közel jövőben és néha napján, ha kedvem is úgy tartja, talán én magam is tartok valami bulit és nem fogok vele zavarni senkit, a Jóskát legalábbis biztosan nem, de ahogy ő sem, senki más sem fogja hallani a hangos zenét a szigetelésnek köszönhetően.
Csak ajánlani tudom, egy jó szomszéd viszonyt alapozott meg, nem mintha bármi bajom lett volna a Jóskával, de így azért kellemesebb a társasága, hogy nem csak a hétvégenti álmatlan éjszakáim jutnak eszembe róla, valahányszor összefutok és találkozok vele.
Úgy tűnik, egy ablak sok mindent megváltoztathat.
Olykor van, amit el kell szigetelni ahhoz, hogy valami új összekovácsolódjon.
Mondjuk egy hosszú távú, és egyre csak jobb szomszédság.