Mindenkinek van kedvenc együttese. Nekem is, és szeretek a koncertekre eljárni. Hétvégén is éppen egy ilyen gigakoncerten voltunk, a barátnőimmel.
Hétvégi kimenő
Már hetekkel ezelőtt megbeszéltük a csajokkal, hogy ezen a hétvégén elmegyünk, és kirúgunk a hámból. Mindenki megoldotta a gyerekeket, családot valakivel, és így szabadok voltunk.
Este 8 órakor kezdődött a koncert, így Gabi barátnőmnél találkoztunk 6 órakor. Folyamatosan mindig érkezett valaki, azon nevettünk, hogy mire valaki megjött, elhelyezkedett, addigra újra kopogtak. Két üveg behűtött bor várt már bennünket, amit mindenki szeret. Alig vártam már, hogy a koncerten legyünk, hiszen már kellő képen fel voltunk készülve az estér.
Anna barátnőm mindenkitől gyűjti az aláírásokat, az is mindegy, hogy hány alkalommal találkoznak. Minden meg van nála számozva, és mindig azt mondja, hogy ez egyszer majd milyen sokat fog érni. Persze sokan gondolják ezt ugyan így, hiszen van aki dob ütőt hozott, hogy aláírják, de vannak fanatikusabbak is, akik különböző fajta motoros felszeléseket hoztak, mint a shiro bukósisakok, vagy kendők, pólók…
A koncert két órás volt, és kellő képen elment a végére mindenkinek a hangja. Rekedten álltunk sorba az aláírásokért, ami újabb fél órába került.
A sorba állás
Na erről is tudnék mesélni, hogy ki mennyire bírja a várakozást. Voltak fiatalok, akik még a 20. életévüket sem töltötték be, na ők egyáltalán nem tudtak várni. Hihetetlen, hogy a biztonságiak hányszor rájuk szóltak. Persze azt gondolják, hogy övék a világ. Nem tudom, hogy mi történt a világgal, hiszen mi is voltunk fiatalok, de viselkedni azért tudtunk.
A hely ahová elvonultak, egy kis iroda volt, amit természetesen elfüggönyöztek. Az iroda előtt oszlopos tornác volt, amit azért szalaggal körbe kordonoztak, hogy ha kijönnek, ne tudják őket lerohanni. Na ezek a fiatalok pár alkalommal addig addig tolták be a jónépet, amíg elszakították pár alkalommal. A végére már annyiszor leesett, hogy már nem lehetett visszakötni. Elhiszem, hogy nem tetszett nekik, hiszen hiába mondták szépen a dolgot, nem értették meg. Persze sok mindent nem tudtak csinálni ezzel, hiszen el nem küldhette őket, csak közölte a tényt velük, hogy jó lenne, ha kulturáltak maradnának.
Az egyik csaj is igen csak furcsa volt. Egy picike kisbabával volt. A kislány igen csak helyes volt, de az édesanyja úgy adogatta a babát körbe egy fotó erejéig, ami nekem furcsa volt. Aki odajött énekes hogy dedikálja a kért eszközöket, papírokat, annak a kezébe adta a babát, és azzal fotózta le. Nekem ez már olyan fura volt, hiszen akkor már miért nem közös fényképet készíttetett. Persze nem vagyunk egyformák, és mindenki maga önti el, hogy mit hogyan szeretne.
Azt hiszem azért sok rajongó elfelejti azt, hogy ők is embereke. Lehet, hogy egy imádat tárgyai, és hogy bálványok, de nekik is van életük. Igaz ezt felvállalták akkor, amikor úgy döntöttek, hogy énekesek lesznek, de én sem örülnék, ha minden féle fotókat készítenének. Persze gondolom a családjuk, a párjuk már hozzá van szokva ehhez, én nem tudom, hogy képes lennék e elfogadni, hogy valaki ennyire oda legyen a páromért, és rajongjon. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben azért nem egy ember van, aki felkínálkozik, és egyéb szolgáltatást is nyújtana a kedvencének.
Azért biztosan nem lehet egyszerű az ő életük sem.